Cséplõ Gyuri
1978
97 perc
Mokép

Rendezõ: Schiffer Pál
Operatõr: Andor Tamás
Zeneszerzõ: Vígh Rudolf
Forgatókönyvíró: Schiffer Pál és Kemény István
http://www.youtube.com/watch?v=Pg6jGHQoOrk


Schiffer Pál a hetvenes évek elején a cinéma vérité módszer segítségével nyúlt a cigány tematikához, s forgatta le a szociológiailag pontos és az azóta a Kemény István által vezetett cigánykutatás emblémájává lett dokumentumfilmjeit (a Mit csinálnak a cigány gyerekek? az iskola világát, a Faluszéli házak a lakáskörülményeket, a Fekete vonat pedig a munkába állás nehézségeit, a Nyírségbõl Pestre ingázók nehéz sorsát tárja fel.) Ezekben a filmekben – Bódy Gábor szavaival élve -- tágra nyílt szemmel, a legnagyobb látószöggel nézte Schiffer a világot, nehogy lemaradjon az igaz. A jelszavak mögött rejtõzködõ Magyarországról.

Schiffer Pál valósággal beleszeretett ebbe a rejtett, eltagadott világba, õ látta meg a Jánosokat és a Gyurikat és õ hozta õket érzelmi közelségbe azokhoz is, akik talán sohasem hitték, hogy érintheti õket a kisebbség gondja. A cinéma vérité módszerét fejlesztette tovább a talán legismertebb és a cigánysorsról legtöbbet mondó filmjében, a Cséplõ Gyuriban.

Schiffer Pál hosszú idõn át ismerkedett a zalai cigánytelepen élõ Cséplõ György életkörülményeivel, olyan filmet akart csinálni a fõhõs életének döntõ periódusáról (Cséplõ György megpróbál munkát szerezni a fõvárosban, hogy kitörhessen a szegénységbõl), amelyben minden úgy történik, ahogy õ akarja.

Módszere jól illeszkedett az akkoriban kialakuló BudapestiIskola irányzatába, mely a dokumentum-, illetve a játékfilmkészítés módszereinek sajátos ötvözésével kísérletezett. A Cséplõ Gyuri a narrációt csak eszközként használó dokumentumfilm, amelyben elsõsorban a mesterségesen létrehozott, de teljesen valószerû szituációkban kibomló személyiségek, gesztusok telítõdnek jelentéssel. És ezen a ponton érhetõ tetten a Cséplõ Gyuri legnagyobb erénye: bár ez a film is kívülrõl, a társadalmi probléma oldaláról mutat be egy ember sorsán keresztül valami általánosat, a kamera jelenlétében teljesen spontán módon természes gesztusok, és szociológiai igazságok exponálódnak.

Schiffer célja az, hogy a hiteles szociológiai helyzetképet egy portré megrajzolásával tegye személyessé, miközben a portré alanyát úgy választja ki, hogy az egyedi eset segítségével fel tudja mutatni a tipikus problémát is. A film a hagyományos szerkesztésû dokumentumfilmektõl eltrõen nem az észre, hanem az érzelmekre akar hatni, hiszen az irracionális elõítéleteket, sztereotípiákat amúgysem lehet észérvekkel lebontani.

Schiffer ebben a filmjében az eseményeket szenvtelenül rögzítõ dokumentumfilmet élõvé akarta varázsolni, jelenidejûvé akarta tenni a történetet, hogy a nézõ átélhessen, s ne csak megfigyelhessen egy problémát, hogy részesévé válhasson a történetnek, hogy azonosulhasson a fõhõssel.

Schiffer a Cséplõ Gyuriban erõteljesen ragaszkodik szociológiai koncepciójához, amely a történettel együtt szituációk sorozatán halad elõre. Ezen szituációk azonban olyan, valóságközeli helyzetek, amelyek a hõsökkel, sõt egy egész csoporttal bármikor megtörténhetnek. A stáb akkor megy Pestre, amikor Cséplõ Gyuri indul, és akkor megy vissza Zalába, mikor õ akar visszamenni. Akkor megy el az orvoshoz a testvérrel, ha Gyuri aggódik érte, és akkor megy kocsmába, ha be akarja bizonyítani, hogy nem szeretik õt a „parasztok”.

A hasonló módon készült filmek kényes pontja a szereplõk kiválasztása, hiszen elsõsorban az õ személyiségükön múlik, hogy a kamera mennyire kerülhet közel a lelkekhez. Õrajtuk áll vagy bukik minden. Cséplõ Gyuri tökéletes „színész”, bensõséges viszonyba került a kamerával. Testvére, barátja, valamint a telep többi lakója ellenben néha kényszeredetten viselkedik a kamera elõtt, ez azonban paradox módon hasznára válik a filmnek, Cséplõ Gyuri ellenpontjaként tovább árnyalja a történetet, s nagyon pontos szociológiai és antropológiai látleletet ad, a többség nem képes önerõbõl kiemelkedni a társadalom mélyébõl. Így válnak a tétova pillantások és lesütött szemek Cséplõ Gyuri karaktere mellett mélyen jellemzõvé.

Ezek az ellesett valódi gesztusok és azon szociológiai igazság kimondása és érzékeltetése teszi napjainkig élõvé a filmet, miszerint a hátrányos helyzet elsõsorban nem cigánykérdés, hanem a szegénység problémája.

Szerzõ: Szigeti Ferenc

Forrás: http://www.filmtortenet.hu

s

 

 

 

home